Na, ki? Na, ki?
Persze, hogy a férfi.

Mert a férfiak belenevelődnek abba, hogy a nők gondoskodóak, a nők pedig abba, hogy gondoskodniuk kell.

És emiatt válik a gondoskodás elvárássá a férfiak részéről, más nők részéről és úgy az egész társadalom részéről.

Ezzel iszonyatosan nagy teher nehezedik a nőre, hogy erején felül teljesítsen.

Emlékszem arra, hogy gyerekkoromban már az anyánk 2-3 órával indulás előtt elkezdett mindenkit “készíteni”.

Mi hárman vagyunk testvérek, elég nagy a korkülönbség a testvéreim és köztem, tehát én, amikor már akkora voltam, hogy ezt fel is tudjam fogni, addigra a testvéreim “el tudták magukat készíteni”.

A kép viszont tisztán megvan előttem, hogy az apánknak a délutáni alvásából felébredve annyi volt a dolga, hogy “elrendezze kizárólag a SAJÁT bundáját”: fürdés, borotválkozás, öltözködés.

Közben senki nem zaklatta olyan égető kérdésekkel, hogy:

Apaaa!
Apaaa, hol van a kiscipőm?
Nem találom a masnimat… tudod, azt a pici rózsaszínt, amit a kiscsirkék nyakába tettem megkülönböztető jelzésként!
Nem tudom összekötni a hajamat….
(De nem is baj, mert…)
Befonod a hajamat?
Múltkor se fontad be…

Mindeközben az anyánk már napokkal azelőtt felkészült arra, hogy az 5 személyes családja kitegye a házból a lábát.

Megszervezte az indulás időpontját, főzött, mert nálunk mindig valaki éhes.
Gondosan kivasalta előre az “ünneplős ruhákat”, amit persze, hogy az utolsó pillanatban leettem…

Majd amikor mindenki díszmagyarban volt, ilyenkor jött az a kérdés, hogy:
"készen vagytok már?”

Igen, mindenki kész volt.
Egy ember kivételével, aki az egészet összetartotta.

Valahogy soha nem volt kérdés, hogy
ki fog még gyorsan elpakolni,
ki nézi meg, hogy el van-e zárva a gáz,
ki szedi össze a szétdobált cipőket az ajtó elől.

Viszont az teljesen egyértelmű volt, hogy ki az, aki elfáradt már mielőtt egyáltalán elindultunk volna.

Apa illatos volt, kipihent.
Anya addigra túl volt egy fél műszakon.

És mindenkinek természetes volt, hogy egy családban így néz ki egy “indulás”.

És miért állítom, hogy a férfi jár jól ebből?

Azért, mert a férfinak sokkal kevesebb feladata van a házimunkában és a gyereknevelésben még mindig.

Mert úgy élünk generációk óta, hogy a férfi elmegy dolgozni és ennyi, kész.
Mintha az lenne a kizárólagos feladata, hogy csak a GDP-t termelje.
(Vannak olyan tapasztataim is, hogy még ezt sem teszi be a férfi a közösbe.)

Az igaz, hogy az előző évszázadokban a nő dolga volt a háztartás és a gyereknevelés,
de amikor a nők elmentek dolgozni, a láthatatlan munkák elvégzésében ugyanaz a felosztás maradt:

Amiben a férfi egy nő által fenntartott kész rendszerben éli a mindennapjait.

Nincs gondja arra, hogy kerül étel az asztalra,
hogy lesz tiszta, kivasalt ruha rajta,
és arra sincs gondja, hogy ne egy disznóólban tengesse a mindennapjait.

Nem kell fejben tartania, hogy mi fogyott el,
ki mikor hova megy
(legtöbbször a saját programjait sem mint barbár látogatás),
és nem olyan a figyelme, mint egy fénytörött prizma.

Nem szorong naphosszat azon, hogy ha valami nincs kész.

Mert addig, amíg ott a nő,
aki mindig megcsinálja,
aki mindig előre dolgozik,
addig ez fel sem tűnik senkinek.

Addig "ez ilyen”.

Közben meg generációk nőnek fel pontosan ebben a felosztásban.

Ahol valaki mindig előbb kész van, mint mindenki más.

És amíg ez természetesnek van kezelve,
addig újra és újra le fog játszódni.

Ugyanúgy.