Szeretnék rendet a civilizált fejekben, ezért születik meg ez az írás.

Mert engem személy szerint igen-igen nyomaszt az a rendszer, ami infantilizálja és felmenti a férfiakat, miközben kizsigereli a nőket.

Sokat lehet hallani / olvasni manapság arról, hogy a nők és a férfiak miként viselkedtek különböző korokban, hogyan hatott és ugye nem hatott rájuk az evolúció.

A legelején kb. ez úgy nézett ki, hogy a nők (az egyszerűség kedvéért) otthon voltak és nevelték a gyerekeket, esetleg gyűjtögettek.
Mindeközben a férfiak elmentek vadászni, felfedezték a területet, majd a későbbi korokban elmentek harcolni, majd még később dolgozni.

Rengeteg MAI vélemény (de szerintem érdek) szól arról, hogy a férfiak nem nagyon tudták ezt megfejlődni a többezer év alatt.
Ez annyit jelent, hogy a férfiak mennek és vadásznak, felfedeznek, harcolnak, dolgoznak, ha hazaérnek, akkor kell nekik az a 30–60 perc, miután az egész napos (felnőtt társadalomban) eltöltött munkaórák után át tudnak kapcsolni, teszem azt egy kisgyerekes családi miliőbe.

(Ez idő alatt a nő otthon van, neveli a gyerek(ek)et, viszi a háztartást, talán még dolgozik is. Alig várja már a hazaérkező férfit, hogy egy kicsit megtörje az egész napos monotonitást.
De ugye azt mondja a „szakirodalom”, hogy kell a férfinek átkapcsolási idő. (hm…)
Vagy a férfinek szüksége van arra, hogy miután hazaér, nézze a tüzet — a modern világban a tűz = TV.)

Vannak erről workshopok is: ahol elsajátíthatjuk minden csínját-bínját annak, hogyan fogadjuk el a férfit olyannak, amilyen.
És amelyik nő ezzel nem tud azonosulni, az nagyon nagy baj.
Mert a férfi, mint a teremtés koronája — aki ezt nem tudja elfogadni, az egy feminista boszorkány, és kérem szépen: ha már annyira nagy feminista, igazán megtehetné azt a szívességet, hogy vegyen pár brikettet, rakja kötésben egymásra, és gyújtsa már magára azt a máglyát!

Azt gondolom erről, hogy ez a férfiak részéről a felelősség-nemvállalása, és a kifogástengerük vizén evezve a legtöbb nőnek meg kell hasonulnia.

Tehát hogy is van az, hogy a civilizációból kiválasztunk magunknak bizonyos kényelmi funkciókat, de ami kényelmetlen, mert bele kell tenni némi munkát, az már nem okés?
Akkor miért nem választják ezek a férfiak azt az állapotot, hogy élnek az erdőben és vadásznak tovább?
Akkor nem kell nekik gyereket vállalni abban a civilizált társadalomban, ahol egyenrangú fél a nő.

Én személy szerint teljes mértékben el tudnám fogadni azt, hogyha így élnének.
Akkor talán kevesebb lenne az egyedülálló szülő, a csonka családban felnövő gyerek.

Nem, nem érdekel az a része ennek az egésznek, hogy most én démonizálom a férfiakat és hogy én a férfiakra teszem a kapcsolat és a gyerekvállalás kimenetelét.

Mert aki igazán képes / hajlandó e mögé látni, az nem ragad meg holmi feminista maszlagnál.
Mert pont arról szól ez az egész, hogy mennyire nem vállalnak felelősséget, és erre rengeteg példát tudnék hozni.
Amikor másnak is van gyereke, akkor nekem is kell — de rájövök, hogy hopika, ez nagyon nagy felelősséggel jár, és akkor tovább szállok, mint egy méhecske. És mivel nem tanulok a hibáimból ezt eljátszom még párszor.

Elég szomorú, hogy szakemberek – pszichológusok, pszichiáterek – is beállnak e mögé, és megtámogatják azt a téves meggyőződést, hogy a férfiaknak más bánásmód kell, és aki ezt nem képes elfogadni, az maradjon egyedül.

Emiatt rengeteg férfiban megjelenik a feljogosítottság és a birtoklás.
Elhiszem, hogy nem egyforma a két nem, és rengeteg emocionális és érdeklődési különbség is van.
De azt gondolom erről, hogy ezt nem távolítani kell TUDOMÁNYOS keretek között azzal, hogy igenis a férfi nem monogámiára született, és vadásznia kell.

Rendben.
De akkor tényleg ne vállaljon gyereket, éljen civilizálatlan körülmények között.

Nem száműzni szeretném őket, de ha már az 50 milliós Merci kell neki, és ingben meg a Rolexben szeretne dolgozni, akkor miért olyan ördögtől való dolog egy kis áldozat meghozatala?
Persze, a pocakja legyen tele, alatta pedig legyen üres — ha mégsem tudja ezt megadni a kiválasztott hölgy, nem történik semmi, hisz’ nem monogámok.

Bízom benne, hogy átmegy: nagyon nehéz nőként egy ilyen patriarchális rendszerben alapvetően élni a mindennapjainkat, majd még különböző csatornákon keresztül be akarják bizonyítani, hogy ha nem fogadjuk el azt, ami nyomasztó, idegesítő, méltatlan, akkor még mi vagyunk a hibásak.

Ez gyönyörűen megszerkesztett tan, de azért, mert ez így volt évezredekkel ezelőtt, nem szükséges, hogy így is maradjon.
Valószínű, hogy valaki ezt behozta, mint lehetséges indokot, és meglovagolták a többiek — amivel nincs baj — de ez is csak egy teória, mint az, hogy a nőnek a konyhában a helye!

Viszont ha tényleg így van, miért nem segítjük inkább ezeket a férfitársainkat beintegrálódni a modern társadalomba?
Mert azért lehet, hogy kényelmetlen lehet nekik, hogy évezredekkel le vannak maradva.