Ha már karácsony, akkor ”természetesen” nem maradhat el az összehasonlítás sem. Ebben van jó nagy adag megfelelés és teljesítmény is.

De, nézzük meg szépen sorban.

Szóval, mivel a technológia a fénykorát éli, ezért vagyunk olyan szerencsések, hogy akarva-akaratlanul is ránk zúduljon mindenféle külső behatás, ami erre még rápakol jó néhány lapáttal. Gondolok itt a közösségi médiára, ahol UGYE a tökéletlenségünket palástoljuk a tökéletességünkkel. (Nem szeretném ecsetelni a hipokrata posztokat – ilyenkor eszembe jut az a kutyás mém, amikor a lángok között ott ül a kutyus és mosolyogva kávézik.)

Nos, akinek van egy perfekcionalista viselkedési mintája, illetve a saját szerethetőségét másoktól teszi függővé, az a karácsonyi csilli-villi posztoktól elég kemény kis öngerjesztő spirálba kerülhet.

Voltaképpen az internet világa a másokhoz nem hasonlításhoz egy kicsit sem járul hozzá. Mert ez olyan, mintha lenne bennünk egy manó, aki folyamatosan azt nézi, hogy másnak mennyivel szebb / jobb / nagyobb / értékesebb a karácsonyi dekorációja az udvaron / a házban, és ahogy haladunk előre a karácsony időpontjához: ömlik ránk a reklám, jönnek a voucher-ek, amikkel szebbnél-szebb, jobbnál-jobb és különlögesebbnél különlegesebb ajándékokat vehetünk.

Amikor elérkezik a várva-várt ünnep, akkor – mivel mindenki megszokta már a telefonnyomkodást, mondhatni FOMO-ja van –, így látja a félig, majd egészen feldíszített asztalt / fát, a fa alatt az ajándékhalmokat.

És az a kismanó belül egyre erősebben kiabál, hogy:
„Bakker… másnak mennyivel karácsonyosabb a hangulata, mint nekünk!!!”

Érdemes megnézni, hogy ezek honnan jöhetnek.

Esetleg gyerekkorból? Igen, a gyerekek szeretnek dicsekedni, és nem hiszem én azt, hogy egy bizonyos korban ez szándékosan bántó. Mivel egocentrikus világkép jellemzi őket (ezt így ovis korra tegyük), nem gondolják azt, hogy a társuknak esetleg más az anyagi háttere vagy másmilyen lelki törődést kapnának, mint ők maguk.

Na már most, ha ebből indulunk ki, akkor sem tehetjük félre az egyén megélését. Én ezt most behoztam, de lehet 1000 más alapja annak, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal.

Terápiában és különböző segítő szakembereknél (igen, ez itt a reklám helye – aztamekkoraöngóóól!) ezeket szépen vissza lehet fejteni.

Viszont én most arra szeretnék menni inkább, hogy ez az összehasonlítás felnőttkorban tényleg valós?

Igazságos magunkkal szemben egy olyan hógolyót görgetni évek óta, amiből lavina legyen?

Arra szeretnék utalni, hogy nem biztos, hogy fair ez magunkkal szemben abból a nézőpontból, hogy lehet, már baromira nem is ott tartunk, csak van bennünk egy ilyen kép, ami miatt rátanultunk erre a mintára.

Illetve, nem szeretném elvitatni senkitől sem, hogy olyan dolgok érték / érik, ami miatt úgy érzi, hogy le van maradva másoktól. Vagyis, nem is arra gondolok konkrétan, hogy le vagyunk maradva másoktól, mert szerintem alapvetően a másokkal való összehasonlítás nem egy egészséges dolog, mert ilyenkor nem látjuk reálisan magunkat. Mert alulértékeljük magunkat, és nem látjuk meg magunkban a jót, és a rosszat pedig felnagyítjuk.

Emellett az is lehetséges ok, hogy elképzelünk magunkban egy idealizált képet, hogy milyennek KELLENE lennie a karácsonynak, és ha másnál ezt meglátjuk, akkor a kismanó csúnya, gonosz üzeneteket küld nekünk, ezzel becsmérelve minket és piszokul kezdjük magunkat érezni.

Ha sikerül ezt felismernünk, akkor (szerintem) meg lehet kérdezni ám azt a manót, hogy ez mennyire valós? Ez tényleg egy hiányérzet vagy egy túlgondolás eredménye csak.

Voltaképp annyit tehetünk, hogy adunk erre a kismanóra egy szemüveget, és megkérjük, hogy egy picit váltson perspektívát és nézzen szét körülöttünk. Nézze és lássa is meg csak az a manó, hogy mi szép nálunk otthon, mitől különleges a mi karácsonyunk.

A fokmérője ne az INSTA–FB–TIKTOK mérce legyen, hanem a saját értékrendünk alapján: mi az, amit valóban szépnek lát benne?

Mi lenne, ha idén azt kérdeznéd a manótól:
„Ez nekem jó így?”

És figyelmen kívül hagyni az ő „Másoknál ez hogy van?” kérdését.

Ha nem látnál Instagramon, Facebookon, semmilyen ideális karácsonyt… hogyan nézne ki a sajátod?

Azt gondolom, hogy a karácsony nem arról szól, hogy másokhoz képest hol tartasz, hanem arról, hogy mennyit fejlődtél te, és olyan-e a karácsonyod, ami neked komfortos.

Az a legfontosabb, hogy neked legyen jó. Ha neked a minimál a szupi, akkor az úgy a jó. Ha a cicoma, akkor pedig az a legszebb.

Mindegy a díszlet — csak az számít, hogy te mit és hogyan szeretnél.