Szeretnék annak a nyomába eredni, hogy miért van az a szent meggyőződésünk, hogy karácsonyra (és egyébként húsvétra is) ki kell takarítani az egész lakást.
Miért szükséges egy alapos, ünnep előtti takarítási folyamat, ami magában foglalja a rendszerezést, a szortírozást és a lakás minden részének teljeskörű tisztítását, az ablakoktól a hálószobákon át a hűtőszekrényig?
Nekem ez kicsit visszás, hogyha nem csilli-villi az otthonom, akkor a JézuSKA nem teszi be a lábát és a karácsonyfát nem nyomkodja be a kéményen keresztül a Télapó?
Tévedés ne essék, fontos az, hogy rendezett legyen az otthonunk, mert rend a lelke mindennek!
Ám úgy látom, hogy az internet világa ezen nem igazán segít (megint csak).
Mert nem nagyon találok arról cikket, hogy ennek mi az eredete és miért ilyen nagyon fontos.
Arról viszont igen, hogy vannak praktikák, hogy ne borítsuk magunkra az egészet: részekre osztás, minden nap egy kicsit.
Én értem, hogy vendégeket várunk, és ez mégis egy nagyszabású ünnep, de miért kell tönkremennünk addig, amíg el nem érkezik a nagy nap?
Mi van akkor, ha ez egy örökölt, generációs minta, amit minden évben görgetünk magunk előtt?
Az én anyám is (szerintem) imádja ezeket a nagytakarításokat a korát meghazudtolva. És látom rajta, hogy mekkora nyomást helyez saját magára mindezen idő alatt.
De sokszor a nagytakarítás nem egy igény, hanem egy szégyen-alapú megfelelés:
„Rendnek kell lennie, hogy ne szóljanak be érte…”
Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában zavar minket a kosz (ami feltételezhető, hogy nem akkora, ha heti / havi rendszerességgel elvégezzük a takarításokat), vagy csak a beléd írt láthatatlan elvárásnak szeretnénk megfelelni?
És kinek szól ez az egész?
Saját magadnak takarítod az otthonodat, a JézuSKA-nak, a Télapónak, az anyukádnak, az apukádnak, a férjednek, a gyerekeidnek?
Vagy esetleg azoknak a rokonaidnak, akiket évente egyszer látsz?
Ha saját miatt, hogy jól érezd magad, az van a legnagyobb rendben.
Viszont, ha nem, akkor szeretnék egy nagy spoilert adni, amiért előre is elnézést kérek:
nem tartom valószínűnek (persze kivételes esetek vannak, amikor valaki olyan creepy, hogy megteszi), hogy azt nézi, a szekrény tetején a por le van-e törölve, és a növények le lettek-e fürdetve így a szeretett ünnepe előtt.
Nagyon sajnálom, hogyha most összeomlik 1–2 felhőkarcoló benned, de az emberek 90%-a nem fogja észrevenni a különbséget a rendes és a karácsonyra háromszor áttörölt lakás között.
Ez a te fejedben létezik, nem a valóságban.
Nézzük meg, hogy mi történik akkor, ha nem takarítasz nagytakarítás-szinten?
Tudom, hogy megfordulhat a fejünkben, hogy esetleg összeomlik a családi rendszerünk, vagy hogy kevésbé fognak szeretni, illetve a legrosszabb kimenetel: szétesik a karácsony (mert ugye a karácsony miatt van ez az egész cécó, akkor biztos, hogy ezen múlik az esemény végkifejlete).
Szeretnélek megnyugtatni:
igazából semmi nem fog történni,
mert a karácsonyt nem az határozza meg, hogy mennyire csillog a padló.
Ennek ellenére a nagytakarítás sok embernek ad egy kontrollérzetet, egy keretet és a „rendben vagyok” illúzióját.
DE! Hemzseg a túlzásból és a nyomásból.
A karácsonyi nagytakarítás önmagában nem rossz,
csak akkor válik mérgezővé, ha:
✔ nem te akarod,
✔ elvárásból csinálod,
✔ szégyenből csinálod,
✔ attól félsz, hogy ítélkeznek,
✔ azt hiszed, ettől leszel „jó”.
A karácsony attól lesz jó, ahogy benne vagy,
ahogy megéled a pillanatot,
nem attól, hogy hány ablakot pucolsz fényesre.
A legnagyobb szeretettel szeretném útravalónak a nagytakarítás margójára, hogy ezt vidd magaddal:
Megnézem, MIT bírok most.
Ami belefér, megcsinálom.
Ami nem, az idén nem fontos.
Ez a felnőtt verzió.
(Nem jobb, így? – Dehogynem!)