Azt gondolom, hogy megvan a kulcs a szabadulásomhoz (?).
De lehet, hogy nem is ez a legjobb megfogalmazása ennek, hogy „a szabadulásomhoz”.

Mert én nagyon sokat beszélek arról, hogy felszabadult vagyok, és ez mennyire fontos, és próbálom ezt a gondolkodási magot nagyon sok kiskertben elültetni.

Tehát azt mondhatom, hogy megvilágosodtam a mai napon.

Amikor is szembejött velem egy videó, ahol egy híresebb, szétvarrt, izmos, félmeztelen metálkutya (?) hörgött,
de úgy, hogy az az én másfél centis Grinch-szívemet megdobogtatta.

El is küldtem gyorsan az én kedves kis cukorkáimnak.
Még írtam is mellé egy üzenetet, miszerint:
„Na, őt nem rugdosnám ki az ágyamból, ha már Jason Momoa-t igen.”

(Itt megjegyezném, hogy egy hete még az volt az irányvonal, hogy én nagyon félek a kapcsolódástól.
Még mindig nagyon erős bennem az, hogy a szeretet veszélyes, és nem szabad megengedni magamnak.

Akkor még azt hangoztattam, hogy tőlem még J.M. is fekhetne mellettem az ágyban, és mondhatna szépeket – még ő sem érdekelne a belső akadályaim miatt.

Igen, érződhet itt is némi feljogosítottság, mert jogos a kérdés, hogy én miért hiszem el azt, hogy J.M. be akarna feküdni mellém egy ágyba, ahol szépeket mondana és kedvesen közeledne – de én még őt is visszautasítanám.))

Majd még az üzenethez fűzve hozzátettem, hogy ennek Az Embernek vannak medvéi és tigrisei, akikkel bunyózik,
és azért is ilyen heges az arca.

Ez után tovább vittük a szálat, hogy azért vannak ilyen veszélyes állatai, mert elfelejtették neki megmutatni a kutyamenhelyeket.

Aztán eszembe jutott, hogy ennek A Férfinek (szerintem) elég egyszerű ízlése van a nők terén, mert szoktam látni, hogy milyen barátnőket választ.
(Nemtetovált, full átlagos, kis cuki nők, akikkel bárhol összefuthatsz – és ez teljesen rendben van.)

Viszont én azért vadabb és stílóban más típusúakat képzelnék el ehhez Az Emberhez.
(Nem feltétlenül magamat.)

És a másodperc törtrésze alatt realizáltam, hogy valószínűleg ez A Férfiember hasonlít az eddigi választottjaimhoz.
Mert Ő is egy agyonprojektált, eszményi férfikép.

Tehát: pont jó lenne nekem.

Majd tovább folytattuk ezt a vicces(nek hitt) beszélgetést, hogy utoljára azért még összejöhetnék egy hasonló kaliberrel.
(Nyilván ez csak képzeletben zajlik még mindig. Mert miért hiszem el, hogy lehetne ebből kapcsolat?)

De a realitás valahogy már átszűrődik a bugyborékomon:
Nem volt elég már ebből a mintából?
Erre jött a válasz:

„Dehogynem, de itt tolod, hogy milyen hasznos lenne összejönni vele, mert vannak medvéi meg minden, aztán gondoltam, akkor hagyom, hogy legyen.”

(Mert azért van egy olyan dinamika a baráti kapcsolataimban, hogy ki mer nekem szólni?)

Viszont ez az ártatlan kis baráti csevej hatalmas aha-élményt hozott magával.
31 évesen miért az a prioritás, hogy az ellenkező nem annyit hoz, hogy (szerintem) jól néz ki, vannak medvéi, tigrisei, meg tud hörögni, mint egy igazi metál-hc-kutya-énekes?

Szóval ez az egész rádöbbentett arra, hogy ha nincsenek egészséges elvárásaim
(ezt most mindenki értse jól, mert tudom, hogy senkivel szemben nem lehet – magammal szemben sem),
akkor én mégis mire számítok, ha „csak ennyit” hoz Az Ember a kapcsolódásba?

Közben boldogsággal telt meg a Grinch-szívem, hogy ehhez „csak ennyi” kellett,
hogy a bugyborékomon átszűrődjön a fény:
a valóságban többre vágyom annál, hogy tigrisekkel verekedjünk és gyomorból hörögjünk.

Hálás vagyok ezért a felismerésért.