Ma volt konzultációm a terapeutámmal.

Az elmúlt időszakban nagyon nehéz és mély rétegeken keresztül próbálom megérteni a létezésem mivoltát.
Miszerint egész életemben nem fogadtak el sehol.

Ez már gyerekkorban kezdődött, amikor a családomban nem tudták elfogadni azt, aki én vagyok.
Valamiért félelmet kelthetett a tisztaságom, a kíváncsiságom, az érzékenységem.

Ez nagyon nehéz tükör – és veszélyes egy olyan családban, ahol mindent mélyen el kell fojtani.

Majd ez folytatódott az iskolában.
Amikor nem tudtak kezelni.
Ez ment tovább a középiskolák falai közé. Azzal, hogy próbáltak megbélyegzni, mert nem illettem bele a semelyik skatulyába sem.

Ezzel azt plántálták belém, hogy ne fogadjam el önmagam – amikor ők nem fogadják el önmagukat, és ezen keresztül engem sem.

Én vagyok a tükre az embereknek, és rám vetítik ki ezt a nehéz érzést.
Azért, hogy én küzdjek vele, én bírjam el.

Ez egy rám aggatott teher:
Ne fogadjam el magam, mert más nem képes rá.

Ez egy olyan hiány az életemben, amit nem tudok elfogadni.
Elengedni szeretném azt, hogy nem tudnak elfogadni.

Ezek a gyerekkori sérülések tovább vihetők felnőttkori szituációkba – akár munkahelyre, párkapcsolatokba, baráti kapcsolatokba.
A meg nem értettség egy nehéz béklyó.

Sajnos, még tovább tudom vinni, amikor a segítő kapcsolatban is a meg nem értettség és a nem elfogadás köszön vissza – ilyen-olyan köntösben.

Az embereknek kell valamilyen rendszer az életében.
Kell egy felsőbbrendű hatalom (mindenki illessze be ide a saját elnevezését erre), ami összefogja a meg nem foghatót.

És ha van rendszer, akkor a különböző irányokat tovább lehet bontani.
Tovább lehet dobozokat, azaz skatulyákat gyártani.

Ezekbe erővel bele kell illeszteni magunkat vagy a másikat.
De mi van akkor, ha nem férsz bele egyik nagy átlagba se?

Mert nem akarsz.
Érzed, hogy nem akarsz.
Csak más rakta rád, vagy más akar bekategorizálni, hogy könnyebben tudjon veled bánni.

De hol marad a self?

Az egész élet önalávetés, ha mindig valahova be akarunk illeszkedni így vagy úgy?Annyira egyszerű és csupasz valóság az, hogy szeressenek és fogadjanak el azért, aki vagy.

Ez egy dominó-effektus:
Ha bátor vagy, mert elfogadod magad úgy, ahogy vagy, akkor megnyitja a kapukat a további árnyalt érzelmek felé:

• elégedettség
• rendezettség
• békésség
• összeszedettség
• felszabadultság
• lelkesedés

Csak egy kis lépés lenne az, hogy kilépj a csigaházadból – úgy, hogy nem tudod, hogyan reagál a világ rád.

Bátorság kell ahhoz, hogy elfogadd: lehet, hogy nem fognak pozitívan reagálni rád.
De elég bátor vagy ahhoz, hogy ez téged ne érdekeljen.

Itt a szabadság ajtaja.

Csak lépj át a küszöbön.
És egy kiteljesedett állapotba kerülhetsz.